Viselkedés

A kijelölt, higiénikus aljzatra való igény nem kizárólag a macskák esetében áll fenn. Különböző kisemlősök is rendelkeznek ezzel a természetes hajlammal. Ez a viselkedés gyakran saját evolúciós történelmükben és túlélési stratégiáikban gyökerezik. Míg a macskák sivatagi öröksége erősen befolyásolja a macskaalom használatával történő elásási viselkedésüket, más kis háziállatok, például a nyulak, a vadászgörények és egyes rágcsálók is mutatnak egy veleszületett hajlamot arra, hogy meghatározott területeket használjanak a hulladékok elhelyezésére. A vadonban ez a viselkedés több célt is szolgálhat. Segít fenntartani a higiéniát az odújukban vagy fészkükben, és potenciálisan csökkenti a ragadozókat vonzó szagnyomokat.

Ezért a megfelelő macskaalmok – beleértve az ásványi anyagokat is – biztosítása számos kistestű társállat esetében hatással lehet ezekre a veleszületett viselkedési formákra. A nyulak például arról ismertek, hogy képesek alomra szoktatni magukat. Gyakran választják ki a tartási helyük egy meghatározott sarkát. Hasonlóképpen, a görényeknek, amelyeknek sajátos szagjelölési szokásaik vannak, előnyös lehet a kijelölt alomhelyek használata. Még egyes rágcsálók, például bizonyos patkányfajták is megtaníthatók az alomtároló használatára. Ez hozzájárul a tisztább és kényelmesebb lakókörnyezethez.

Gyakran megfigyelhető, hogy sok kisemlős viszonylag könnyen, néha minimális képzéssel is képes elsajátítani a megfelelő macskaalom használatát. Ez arra utal, hogy a meghatározott aljzat preferálása az ürítéshez nem kizárólag tanult viselkedés. Ez lehet természetes hajlamaikhoz kötődő ösztönös cselekedet is. Ha ezeknek az állatoknak megfelelő higiénikus területet kínálunk, a fajspecifikus igényeiknek és preferenciáiknak megfelelő macskaalommal, az túlmutat az alapellátáson. Elismeri természetes ösztöneiket. Ezenkívül hozzájárul az általános jólétükhöz és ahhoz, hogy otthonunkban könnyebb legyen számukra tiszta élőhelyet fenntartani.